Gondolattalanul

Órák óta figyeljük egymást:
a pók a falon, meg én, -
a szemem sarkából lesem
hogy' sandít felém -
röhög rajtam, ahogy a
félig-telefirkált lapokat
gyűröm egyre halomba,
míg a lomha percek vánszorognak,
s én csak várom, hogy élhetőbb
holnapot hazudnak.....,
és remélek pár derűs gondolatot,
amit végre leírhatok...

Tavaszvirág
A márciusi napfény
hirtelen zuhant ránk,
s mint szerető kedvesünk
ölelő-szorító karja,
eget-mutogató tekintete:
valami kimondhatatlant ígért.
A tegnapba temetkező tél
emléke kísért még, de
kezünkből a Tavaszvirágot
már nem tudja kitépni!