Féltelek...

Még utánad szólok
elmenőben:
vigyázz magadra!
már rég nem vagy
itt, mégis féltőn
figyelem halkuló
lépteid neszét...
- szinte hallom,
amint belerúgsz
pár eléd kerülő
szemétkupacba -
törött üvegek,
szétszórt csikkek,
a földön...
használt óvszer,
rágógumi gyűrött
papírja...
- csak lépkedsz
egyenletesen -
a falon firka...
nem épp művészetet
tükröző...
befordulsz a sarkon,
már nem látlak...
csak
féltelek!