Józan töprengés
...voltam tizennyolc,
meg húsz is...,
kockás ingben...,
tudtam: elkísér úgyis
egy életen át.
mentem elszántan,
bár az út nem vitt
tovább, valami

hajtott egyre.
jártam a mélyben,
másztam a hegyre...
szédülten táncoltam,
és száz románcban
is volt részem...,
nem is értem egészen:
mi veszett el
út közben?
az ÉLET és köztem
mindig vad harc dúlt,
a Világ fordult,
csak én maradtam
magamban
parttalan folyón
evezve céltalan.
tudtam: a jövőnek
ára van...,
ma már tudom:
nem érte meg!
gondosan megásott
gödörbe hulltam,
s velem a múltam...