Ketten

Ne hidd,
hogy véget
ért az álom:
hisz´ ma is
ugyanazt az
utat járom,
amit együtt
kezdtünk új
ösvényt nyitva
a rengetegben,
és hiába jöttek
mentek az évek
felettem,
- felettünk -
néha mindent
újrakezdtünk
egy-egy bukás
után, de soha
nem tévedtünk
el bután... valami mindig

hívott, célt

adott - hol

te, hol én

voltam ott

ahol kellett,

és mindig

tellett rá

a szeretetből,

- a hitből -

hogy jó az út

amin járunk,

és ma sem

kényszeríthet

rá semmi,

hogy megálljunk!