Matasicsi




Soha el nem múló, hó-tiszta játék,
mint az életem: e pár évnyi ajándék!

2013. július 22., hétfő

Fegyvertelenül

harag düh
kétségbeesés
félelem
most ezt
jelenti nekem
a végtelen
mely sötét
gödörként tátong
kietlen üres
telkemen...
próbálok átlépni
gáncsoló lábakon
- ezreken -
babér számomra
itt nem terem...
szívem pitvara
kamrája jégverem
s mert elszökött
a világból
az értelem
sátram a magány
völgyében fölverem
és várok...
nekem már nincs
más fegyverem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése