"...és bocsájtsd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is..."! igen mi is megbocsájtunk,
...igen megbocsájtunk önmagunknak, mert
muszáj bűntelennek érezni önmagunkat,
pedig vétkeink tengernyiek maholnap...
"...és ne vígy minket a kísértésbe..."
...de mégis! jobb ha megkísértesz
újra, meg újra hogy megtanuljunk
ellenállni és elkárhozni...,
úrrá lenni és megalázkodni...
"...de szabadíts meg a gonosztól...",
mert embernyi gyöngeségünk óriássá nőhet,
hiszen parányi hitünk szalmalángját naponta
kioltja egy-egy apró, éji fuvallat...
és taníts meg élni, túlélni önmagunkat,
hogy érezhessük: nem hiába jöttünk!
dolgoztunk, gyűlöltünk, szerettünk!
"...mert tiéd a hatalom..."
megkínzott, próbára tett emberségünk fölött,
melybe régesrég a Sátán költözött -
kacag bennünk, rombolva munkál lelkünkbe,
hogy ne lehessünk többek önmagunknál!
...pedig "Tiéd a dicsőség"...,
s ezt be is kell vallanunk az éjben!
"...most és mindörökké"
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése